Ez egy jó pár évvel ezelőtti írás. Most is ugyanolyan aktuális, mint akkor volt.
A szociáldemokráciáról – röviden
Mi a szociáldemokrácia?
A szociáldemokrácia a XIX. Század második felében keletkezett társadalmi, politikai elmélet a kapitalizmus ellentmondásainak, a tőke-munka ellentéténél tompítására. A munkásmozgalom azon irányzata, amely elutasítja a társadalom erőszakkal való megváltoztatását, a diktatúra minden fajtáját, a proletárdiktatúrát és a fasizmust.
A tőke-munka együtt hozza létre az anyagi és szellemi jólétet. Ezért a szociáldemokrata politika a harmonikus együttműködést szolgálja. Érdekütközés esetén a kiszolgáltatottabb fél, a munka, a bérből és fizetésből élő politikai képviseletét látja el a társadalmi béke érdekében.
A szociáldemokrácia több mint száz éve védi Nyugat Európában a bérből és fizetésből élőket. Célja a dolgozó ember beemelése a polgári társadalomba. Elvetjük a vagyon az iskolai végzettség, a vallás, a bőrszín alapján történő negatív ítélkezést.
A bérből és fizetésből élőknek is joguk van beleszólni a parlamenti demokráciába. A modern polgári nemzetbe nemcsak a kiváltságosok, hanem mindenki beletartozik. Az emberhez méltó élethez minden dolgozónak joga van.
A szociáldemokrácia horizontálisan szerveződik. Támogatja a kis közösségek szerveződését és öntevékenységet. Több, mint száz éve sikerrel támogatja a szövetkezeti mozgalmat, ami a kistermelők gazdasági önvédelmét látja el.
A szociáldemokrácia a szakszervezeti mozgalomból nőtt ki. A szakszervezet a munkások, és alkalmazottak gazdasági érdekvédelmét látja el. A szociáldemokrata párt pedig a parlamentben a politikai érdekeire őrködik.
A szövetkezeti és szakszervezeti mozgalom is fontos önvédelmi szerveződés. Kiváló terep az öntudatos közpolgárok, szociáldemokrata politikusok kinevelődésének. A szociáldemokrata mozgalom szerves része az önművelés, a népfőiskolai képzés, a kulturális, szociális, közösségi önkéntes munka.
A szociáldemokrácia mélységesen tiszteletben tartja az egyén lelkiismereti, gondolati és vallásszabadságát. Védi a hagyományos emberi kapcsolatokat, közösségeket és értékeket, mint amilyen a hazaszeretet a családi élet, az anyaság, az emberi élet tisztelete.
Az államnak korunkban is fontos a gazdaság, társadalom és kultúra szervező feladata van! A sikeres országok tapasztalatai egyértelműen bizonyítják ezt.
A szociáldemokrácia a tőke, az áru és a munkaerő szabad nemzetközi áramlásának híve. Ám a világgazdaság működésének szabályozottságát támogatja. Ezt a világ stabilitása és a gyengébb országok védelme érdekében teszi.
Nyugat Európában a munkásmozgalomnak ez a polgárosult változata, a szociáldemokrácia vált általánossá! Portugáliától Svédországig, Ausztriától Izlandig az európai politikai berendezkedés egyik pillérévé vált. A kereszténydemokrata néppártokkal váltógazdaságban szolgálja a nemzetek és az egységesülő Európa jólétét.
A jólét társadalmi közérzet! Nem csupán pénztárca! Megélhetés, önbecsülés, értelmes célok, egymás elfogadása, igazságosság, tisztelet, bizalom, kölcsönösség, egymás mellett létezés. Nemcsak kenyérrel él az ember.
És nálunk hogy volt ez?
Közép és Kelet-Európában viszont a radikális kommunista, marxista, leninista pártok törtek egyeduralomra a második világháború után. Pedig Magyarországon a Szociáldemokrata Párt volt az első modern párt, 1890-ben alakult.
Aktív megbecsült parlamenti párt volt 1922-től végig a Horthy korszakban. Védte a bérből fizetésből élők érdekét. A Bethlen-Peyer paktummal hozzájárult a két világháború közti társadalmi békéhez.
A kommunista párt ekkoriban illegalitásban volt, tagjai börtönben ültek, vagy Moszkvába menekültek.
1948-ban fordult a kocka.
Az orosz tankok árnyékában a kommunista párt mindent felszámolt. A szociáldemokrata pártot erőszakosan beolvasztotta a kommunista pártba, de sok szociáldemokrata ellenállt. A nem egyesülőket az állampárt börtönbe vetette, megkínozta, kivégezte. A Szociáldemokrata Párt vagyonát elkobozta, és abból azóta sem adott vissza semmit. Sok szociáldemokrata vezető emigrálni volt kénytelen.
A Szociáldemokraták részt vettek az 56-os forradalomban, Nagy Imre második kormányában Kéthly Anna, Kelemen Gyula, Fisher József kapott miniszteri tárcát.
A forradalom leverése után megtorlás és börtön következett, ekkor emigrált a szociáldemokrata politikusok második hulláma.
A kommunista egypártrendszer egészen 1989-ig tartott.
Miért szorították ki a szociáldemokratákat a rendszerváltásból?
A Szovjetunió által vezetett kommunista világrendszer 1989-ben összeomlott. A rendszer átalakítását azonban a régiből átalakított erőközpontokból irányították. Hiszen nem is volt más. A kommunista diktatúrát egyik napról a másikra neoliberális diktatúra váltotta fel.
Száznyolcvan fokos fordulat következett be. ( Azokat a kommunistákat, akik ezt a fordulatot akár erkölcsi okokból, nem fogadták el, kitaszították. Belőlük lett a Munkáspárt.)
1948-ban a kommunisták államosítottak, 1989-ben pedig privatizáltak. Kitették a táblát: Magyarország eladó! A magyar nemzet 150 éve építgetett vagyonát, -mintha sajátjuk lett volna! - szempillantás alatt külföldi cégeknek eladták.
Külgazdasági kapcsolatainkat előnytelenül és felelőtlenül szétzilálták. A világgazdaságba való visszatérésünk rendkívüli veszteségek elszenvedésével zajlott le. Szétszakították hagyományos külgazdasági kapcsolatainkat, keleti piacainkat, főként az orosz, a KGST és az arab piacainkat, ezzel sokkszerű dominóhatást indítva el.
A munkanélküliség és az infláció próbára tette a bérből és fizetésből élő családok türelmét. A segélyeken és a nagy ellátó rendszereken keresztül patakokban folyt a közpénz, elkerülendő a társadalmi elégedetlenséget. A hamis társadalmi béke alapja az lett, hogy fogja be mindenki a száját, a nagyok nagyot lopnak a kicsik meg kicsit. A vége csak ez lehetett az ország elzálogosítása.
Mégis a “gaz imperialistából” fehér lovon szőke herceg lett. A békából királyfi. Bárkit inkább elfogadtak, csak a szociáldemokraták ne jöjjenek! Csak egy demokratikus europér baloldal fel ne álljon!
A nagy hierarchikus rendszerhez szokott reform kommunisták szempillantás alatt léptek át a nagybankok, multik világába. A pártközpont és a cégközpont utasítása annyiban hasonlított egymáshoz, hogy gondolkodás nélkül végre kell hajtani.
Villámgyorsan megkezdődött az államhatalom szétzilálása. A szélsebes privatizációt, csak az államigazgatás összeroppanása tudta felülmúlni.
A volt kommunisták egy része a neoliberalizmus apostolai egyszerre hoztak létre egy nálunk ismeretlen információs – gazdasági – vagyoni szervezettséget, és egy Magyarországon soha nem ismert káoszt és nihilt.
A szemünk előtt nőtt ki egy az állami vagyon és az európai uniós pénzek manipulálásával megtollasodott komprádor burzsoázia. A maga arcátlanságával és félműveltségével. Tucatszámra jelentek meg a soha senki által meg nem választott és számon nem kért politikai parvenük.
Ezek a “nagyvállalkozók” és “nagy politikusok” egy percig sem tudnának létezni a víz tetején, az igazi vállalkozói és politikai piacon, az állam kövérre fújt úszógumijai nélkül.
A másik oldalon egy atomizált, szárnyaszegett, cserbenhagyott önvédelemre csak lassan képes társadalmat látunk.
Mindez nekünk szociáldemokratáknak nem meglepetés. A 20 év történetének zárt logikája van. Minden politikai és már azon kívül eső (!) eszközt felhasználtak azért, hogy a rendszerváltáskor a szociáldemokraták ne kerüljenek be a parlamentbe.
Hát ezért.
Személyes áldozatvállalásunk, átgondolt programunk, pontosan bekövetkezett előre jelzésünk minket igazolt. Igazunk birtokában, tegyük a dolgunkat. Keressük egymást, építsük újra a magyar baloldalt!
Az egykor a magántulajdonokat államosító, az imperializmus ellen harcoló az ellenfeleiket kíméletlenül likvidáló kommunisták második, harmadik nemzedéke már más eszméket követ. A hajdani marxistákból, maoistákból áttért neoliberálisok a neofiták buzgalmával tagadják az állami tulajdont. Széthordják, kiárusítják a magyar nép által több generáción keresztül létrehozott nemzeti vagyont.
A kérdés most az, hogy a nép honnan várja sorsának jobbra fordulását? És hogy végre hajlandó-e valamit is tenni saját maga a sorsa jobbra fordulásáért?
A kérdések kérdése azonban az, hogy a hivatalos “magyar progresszió”, (szocialisták és szabad demokraták) beismeri-e égre történelmi tévedését?
Azt, hogy a szociáldemokraták szétzúzásával a rendszerváltás lehetséges kiegyensúlyozóit tették tönkre.
Azt, hogy a neoliberális módszereikkel életre hívták a nemzeti radikalizmus egyre agresszívabb változatait.
A rendszerváltás 20 éve ugyanis a teljes politikai érték és erkölcsvesztés korszaka volt. Ez nem a rendszerváltás szükségszerű velejárója! Sokkal szomorúbb annál.
Tévedés, hogy egy baloldali – liberális politika sikerét fenn lehet tartani az ellentétek kiélezésével, a társadalmi indulatok mesterséges fölkorbácsolásával. Ez játék a tűzzel. A szociáldemokraták más utat járnak. Történelmi tapasztalataik vannak.
